Szia Vilma!
Huszonnyolc éves nő vagyok. Két éve lettem pánikbeteg. Mivel ez a
betegség még nem teljesen ismert, nehéz felismerni, főleg ha az ember
nem érdeklődik a pszichológiai betegségek iránt.
Két éve, nyáron vettem észre, hogy nem bírok a boltban sorban állni,
mert rosszul leszek. Mivel ez fokozatosan erősödött, elkezdtem magam
figyelni. Éhes vagyok-e, esetleg fáradt, lement volna a vérnyomásom,
vagy régóta nem ültem le és megszédültem? Néhány hét alatt minden okot
kizártam. Gondoltam, hogy valami nem stimmel, de mivel nem szoktam
minden bajommal rögtön orvoshoz rohanni, nem is mentem. Mit mondtam
volna? Nem tudok sorban állni? Aztán rosszul lettem a vonaton…majd a
buszon…egyre többször. Akkor már kezdtem rájönni, ez agórafóbia
lehet, ami azt jelenti, hogy az ember rosszul van a nyílt tereken.
Aztán rosszul lettem a főiskolai előadásokon is. Próbáltam kikerülni
ezeket a helyeket, hogy ne történjen meg többet. Sajnos ez rossz
stratégia volt, már tudom. Szörnyű rosszullétek törtek rám egyre
többször. Ekkor már gyanítottam, hogy pánikos lettem. Kimaradtam a
suliból, az utolsó félévem hagytam abba, mert képtelen voltam lejárni
a vidéki fősuliba. Ezek a rosszullétek egyre csak erősödtek. Már heti
szinten voltak pánikrohamaim, aztán már napi négyszer, ráadásul
minimum egy óráig tartottak. Teljesen legyengített ez az állapot.
A tünetek közül néhány: halálfélelem, szapora pulzus, a megőrüléstől
való félelem, szédülés, külvilágtól való elidegenedés=tehát nem
érzékelem a külvilágot reálisan, saját magamtól való elidegenedés=nem
érzem a testrészeim, ezen kívül fulladásérzés, hogy csak az általános
dolgokat említsem. Azt hittem, meg fogok halni. Már kocsiba sem tudtam
ülni…aztán már el sem tudtam menni az utca végére. Legyengültem,
sokszor feküdni is alig volt erőm.
Háziorvoshoz, majd pszichiáter(ek)hez kerültem, akik gyógyszert tömtek
volna belém. Nyugtatók, anitidepresszánsok. Nem szedtem be belőlük egy
szemet se, mert sok rosszat hallottam róluk…utólag kiderült, nagyon
jól tettem, hogy kidobtam a recepteket. A sok esetből, amit hallottam,
csak néhány ember tudott meggyógyulni. Nagyon megijedtem.
A GNLD termékei nem voltak ismeretlenek előttem. Régebben szedtem a
Formula 4-et, Ca-Mg-t és a Carotenoidot. Utóbbitól nagyon jól éreztem
magam. Sajnos aztán nem szedtem tovább, egyéni butaság miatt. A
Formulát inkább a férjemnek adtam, mert őt felpörgette, velem
ellentétben. Ja, Omega 3-at is szedettem vele, mert úgy gondoltam, ez
“pasivitamin”, ő eszik sok telített zsírt, neki van jobban szüksége
rá. Meg az én koleszterinem rendben volt. Itt jön a
tájékozatlanság…mert nem tudtam, hogy az idegrendszernek is szüksége
van rá.
Ekkor kérdezte meg anyu Vilmát, mit lehetne tenni/szedni. Ő Omega
3-at, Formula 4-et, javasolt. Én pedig töretlenül szedtem tovább a
Ca-t, mert mióta szedem (két éve) nem volt gondom a fogammal. És
persze azért, mert azt tudtam, hogy a Mg jó a stresszre, és mivel a
pánikot a sok stressz hozza ki.
Amikor anyuval elmentem, hogy elhozzuk a termékeket, már a kocsiban is
folyamatosan rohamaim voltak. Alig tudtam kiszállni, és
mosolyogni…”Szia, jöttünk a vitaminokért…” Nem voltam túl
hiteles…
Tudtam, hogy nem leszek rögtön jobban, hisz ez az egész évek alatt
fejlődött ki bennem.
Eltelt három hónap…Kezdtem jobban lenni. Egyre több dolgot intéztem
el egyedül, ami hatalmas előrelépés volt. Ritkultak és kevesebb ideig
tartottak a rohamok. Újra bizakodó lettem. Közeledett a
Balaton-átúszás időpontja. (2004 óta minden évben átúszom a férjemmel,
mert szeretünk úszni, és ez igazi kihívás, kaland és öröm számunkra).
Mivel még nem nyertem vissza a súlyomat, nem mertem elindulni. Aztán
reggel meggondoltam magam. Én, aki három hónapja az utcára sem mert
kimenni, mert jött az “elájulok-érzés”?! Én, aki otthon, a négy fal
között reszkettem, mikor esik ki a szívem a helyéről? Én, aki már nem
mert emberek közé sem menni, mert nem volt ereje, bátorsága?
….Mit is írhatnék?…:) Átértem a “túlsó partra”. Büszkén
feszítettem az “átúszásos pólóban”. Kicsit el is pityeredtem, de nem
sokat, még azt hiszik, elfáradtam:)
Ezt csak azért említem, mert ez egyébként sem kis teljesítmény
számomra. És természetesen itt látszik a megtett út…
Most már elhiszem, hogy meg lehet gyógyulni ebből az állapotból. Bár
még koránt sincs vége, tudom, hogy jó irányba indultam el:)
Ezek után Omega 3 függő lettem. Hamarosan elfogy a dobozból…és ma
azt álmodtam, hogy Omega 3 beszerző útra indultam, és sokan próbáltak
nekem másfajtát adni, de én csak a GNLD termékét vettem be. Érdekesek
az álmok…most is mosolygok rajta.
Örülök, hogy megismerhettem a termékeket!
Üdv.: V. Klára
(Köszi Vilma!)